Nincs konkrét meghatározás a csempe fogalmára, elég széleskörű, összetettebb dolog ez. Választéka a legnagyobb a burkolók körében, tehát ha a csempék kiválasztására kerül sor, ne sajnáljuk rá az időnket.
A csempék bővebben:
A csempe lehet egyszer, kétszer égetett, biszkvit (anyagában színezett), mattmázas; használhatják falak és padló burkolására is. Ha azt mondjuk, hogy csempe, mindenkinek a falon lévő csempe jut az eszébe, pedig nem csak itt alkalmazzák, de általánosságában falbukolók ezek, főleg, hogy annyira nem állnak ellen a mechanikai hatásoknak, mint a járólapok.
Egyszer égetett csempék
Az egyszer égetett csempéket vagy úgy készítik, hogy a máz és az alapanyag égetése egyszerre történik, azaz nincs zsengélés, az alapanyagot színezik/nem színezik, ezek a biszkvit csempék. A máz ilyenkor áttetsző. Ezeket a lapokat száraz-sajtolásos eljárással készítik (az alapanyagot, azaz az agyagot száraz dobmalomban őrlik, és a kapott kis szemcséket szerves anyagokkal keverik, melyek az égetés során távoznak, és a kapott masszát sajtológéppel összepréselik, így a kapott alapanyag nagyon tömör lesz, kicsi lesz a vízfelvétele). Így készíthetik még a járólapokat, elektromos szigetelőket, keramittéglákat... stb.
A rákerülő máz üvegszerű burkot képez, amely a maradék (kb. 0.5%-os) vízfelvételt is meggátolják, elzárják a csempék nyitott pólusait.
A falicsempe:
A falicsmepe nem feltétlen rendelkeznek kopás-, fagyálló tulajdonsággal, ezeket az alapanyag és a máz összetételének változtatásával lehet elérni.
Csempének szokták még hívni a járólapokat, cementlapokat is, azaz a csempe fogalma elég széleskörű, nem teljesen egyértelműen megfogalmazható.
